Benjamine!

Ez a macska még nem is macska, ő még csak egy nagyon aranyos és egyben okos kiscica!
Őt 2005. 06. 18-án kaptam este 23:15 perckor, elkellet menni érte nagyon messzire pontosan nem tudom megmondani, hogy melyik városból kaptam de nekem az volt a lényeg....., egyszóval: Ő!
Az első napokat szinte csak át aludta és csak éjszaka volt fent, hogy a gazdija nehogy tudjon aludni!:)
Azóta teljesen megvátozott, mintha kicsrelték volna.
Volt egy olyan éjszaka amikor nem az alomtálcába, hanem az ágyamba pisilt és én ezért leszidtam, már nagyon bánom......
Voltak olyan éjszakák, hogy beletapicskolt a tejecskéjébe és a frissen festett falat jól befröcskölte, de legalább ez megmaradt belőle.......:(
[Ez nem azért van, hogy lelőjjem a csattanót:(]
Akkoriban még kicsikét butuska volt!:)
Utánna jött egy egész hét amikor a két szerkeztő társammal ott aluttunk a mamánknál és jött a kis félperzsa cicám is(Benjemine)!
A mamámnak nagyon a szívéhaz nőtt az a kis édes doromboló zsebtigrincs!
Nem volt olyan nap, hogy nem jó helyen dolgozta volna el a dolgát, csak egyetlenegy, ami teljesen véletlen volt, de ebbe most ne menjünk bele!
Megtanítottam jó sok dologra, de amire én szivem szerint nagyon büszke vagyok, erre szerintem mindenki az lenne és ezért bátran ki is merem mondani!
Na lássuk, ez az a dolog amit a Marcikám is tud, ha cuppantok egyet a számmal odadörgöli a kisorrocskáját az arcomhoz és elkezd nyalogatni!:)
Ezt nagyon szerette csinálni, minden nap akár 10-15-ször is megcsináltuk!
De jött az a bizonyos nap, hogy el kell tőle válnom egy egész hétre, ez még sose történt kettőnk között, hogy ne találkoztunk volna, eddig minden nap találkoztunk.
Mi vasárnap mentünk el Horváthországba és onnan át mentünk kettő napra Olaszországba méghozzá szerdán és csütörtökön! Akkor még csütörtökön mondtam is anyunak, hogy annyira hiányzik a cicám és már alig várom azt a bizonyos vasárnapot amikor találkozhatunk a kis Benjamineval!
Amikor eljött ez a örömteljesnek nem igazán mondható nap, mivel semmi se úgy sült el ahogyan mi(család) akartuk. Végre hazaértünk!
Amikor kiszálltam az autóból az volt az első teendőm, hogy hátra megyek és megnézem a Benjaminet. Annak örültem, hogy megszokattam vele még amikor nem mentünk el nyaralni, hogy nem szabad kimenni az udvarból és nem is szokott olyat csinálni!
De valami nem stimmelt, mert nem volt bent az udvarban és sehogyan sem találtam meg!
Kicsit ideges lettem, de nyugtatgatni próbáltam magam, hogy minden rendbe fog jönni és ma este már az aranyos kis buksikáján lévű orrocskájától fogok kapni egy pusszancsot!
Amikor megjött a gábor és a Niki, akik a rokonaink és ők vigyáztak a házra és persze a cicáimra amikor mi nyaraltunk,
bementünk a házba és rákérdeztünk, hogy hol van a cicám?
Ekkor egy olyan dolog történt amire abszolút nem gondoltam, éppen csütörtökön mikor mi Olaszországban kirándultunk, este kint cigizett a gábor és ott játszottak kiskölkök a cicámmal az udvarba és megkérdezték a gábort, hogy el-e vihetik a macskát erre a gábor aztt felelte, hogy:
PERSZE
És amikor meghallottam  ezt a szörnyű hírt könnyek hullottak a szememből és az egész világ olyan üresnek tűnt, mintha egy óriási darabot szakított volna ki a szivemből! Ez az a szó!
PERSZE...PERSZE...PERSZE...!
Ez a szó egyfolytába csak ismétlődött a fejemben és nem is értettem igazán, hogy most mi is törtent!.....
Másnap az unokatesóimmal(János és Timmi) elmentünk egy utcával alrébb megkérdezni, hogy nem-e láttak egy fekete kiscicát?
Ők erre azt válaszokták, hogy: PERSZE, hogy látták, már csütörtök óta itt van az egyik gyereknél!
Már megint ez a bizonyos szó ami még "tegnap" szenvedést okozott most egyszerűen megkönnyebülést hozott számomra és azt hiszem, hogy a Timiéknek is! Azonnal megmutatták azt a bizonyos házat amiben maga a sátán lakott akit úgy hívtak, hogy nórika és még csak 8 éves volt.
Sajnos nem volt otthon csak az a hamar feldühödő apja másnéven a csöves, vele tuttunk "beszélni" aki nem tuttta, hogy hol van a nórika és ő azt mondta, hogy nem tud semmit a cicáról és azt is állította, hogy az ő kislánya még a saját cicűlyűt se szokta simogatni, nemhogy másét ellopni!
Ezen azt értem, hogy nem is tudott semmien macskáról!
És én erre megkérdeztem, hogy nem is tudja-e, hogy hol lehet, ő meg egyszerűen az orromra csapta az ajtót!
Sebaj, ha itt nincs van máshol és mi azt a helyet megkeressük!
Így is történt, mert kiderült, hogy nem csak a nórika volt benne a "bulbia", hanem a kedveskis unokatesója, Liza és az egyik szomszéd azt hiszem a  neve, ?.
Nah szóval elmentünk a ?-z és nem volt otthon csak a testvére, aki megintcsak nem tudta, hogy hol van a huga és a cica, legalább itt tutták, hogy volt valamien macska a gyerekeknél és nem letagadták. A következő célpont a házunk volt, mert állati meleg volt és muszály volt pihennünk az egséz keresébe nem csak én, Timi és János volt a segítségemre de a Dony is, a barátnőm és egyben szomszédom, ő jó értesült vol, ha értitek ire gondolok. Amikor haza értünk arra lettünk fihyelmesek, hoigy a www.mancs.gportal.hu (mioldalunk) csetébe a kedveskis catonline szerkeztője és a még kedvesebb maszatcica szerkeztője minket ugat le azért amit el se követtünk, magyarul azért, mert MI lopunk másik oldalakról ami persze NEM igaz csak nekik az agyuk nem tugyga elfogadni a veszteséget, marha jó 2 hónapom volt az, de most ne térjünk ki erről a fontos témáról. Amikor végre 45perc utáni veszekedésen átestünk folytattuk a keresést a szőlőbe, mert tudni illik, a mi házunk ott van a város szélén a szőlők elött. Amikor megpillantottunk egy nyuszit én abban a percben egy csomó vörös macska szórt is találtunk ilyenkor a hidegrázott meg, mert a másik kiskedvencem a Maecika volt aki az ideje nagyrészét a szőlőbe töltötte és már megijedtem, hogy tőle is elkell búcsúznom, mert akkoriban nagyon.nagyon ritkán látogatott haza, de kiderült, hogy nem az övé volt  :).
Ezután megpillantottunk a szőlőtőkék között két embert és megkérdeztük, hogy nem-e látták véletlen, de nem láttak semmien cicát, sanjnos! Haza igyekeztünk mert kezdődött a Csacska Angyal de nem tudtuk nézni, mert azok a kotnyeles kis emberek, a Dorci és a Kisslány már megint kavarták a kavarhatót, fel is idegesítettek minket rendesen, úgy döntöttünk inkább elindultunk keresni a Benjaminét minthogy a tv-t nézzük. Elindultunk megint a nórikáék házához, de nem nyitotta ki senkise az ajtót, de vártunk és egy5 perc mulva a csöves kinyitott az ajtót és elkezdett VELEM kiabálni. Majd odamentünk ahhoz a gyerekcsoporthoz, akik mondták, hogy kinél van a cica és velük is elkezdett kiabálni a csöves, pl.
-ÚGY HAZUDNAK, MINT A CIGÁNYOK AZ ÖSSZES KÖLÖK EGY NAGY HAZUG DISZNÓ (szószerint ez történt)
-APÁD, ANYÁD NORMÁLIS CSAK TE VAGY EGY KÉTSZÍNŰ KIS MAJOM (ezt nem nekem mondta, hanem egy 7éves kisgyereknek eki egész idő alatt megse szólalt, képzelhetitek, hogy hogy sírt)
-MIT ÉRDEKEL ENGEM AZ A MACSKA, VIGYÉTEK A MIÉNKET, MAJD BEFESTEM FEKETÉRE (ezt nekem mondta)
-MI NEKEM AZ A MACSKA? EGY NAGY SEMMI! (ezt is nekem mondta)
Ez után még neki állt fönt és azt mondta, hogy egy pofátlan ember vagyok! Nem si azért, hogy kötöszködjek valakivel, de neki mi a szar joga ven VELEM így beszélni, hiszen az ő kölke lopta el az én macskámat és nem fordítva! Ezután kijött a felesége, de sajnálom őt, és megpróbálta lenyugtatni azt az elszabadult "bikát". Ugye nem csodáljátok, hogy nem tudta?! MERT ÉN NEM!